Ebben az új sorozatban klasszikus designerek világhírű bútordarabjat szeretném bemutatni. Kis összefoglaló magamnak és nektek is :-)
Charles Eames (1907-1978) és Ray Eames (1912-1988)
A házaspár a XX. század legkiemelkedőbb amerikai formatervezői közé tartozik. Habár nevük leginkább a bútortervezéssel fonódik össze, maradandót alkottak az építészet, a fotózás és a filmezés területén is.
Charles építészetet tanult a Washington Universityn. 1930-ban nyitotta meg saját irodáját, ahol már nem csak építészettel, hanem forma- és bútortervezéssel is foglakozott. 1937 és 1940 között a korszak vezető formatervező művészeti iskolájának a michigani Cranbook Akadémia kísérleti tervezés tanszékének vezetője volt.
Itt ismerkedett meg feleségével, Ray Kaiserrel, aki, mielőtt Michiganbe jött volna, New Yorkban tanult festészetet Hans Hoffnannál. Ő is intenzíven részt vett a bútorok kialakításában. 1941-ben Charlessal és Eero Saariennel közösen tervezett hajlított-furnér bútorokkal két első díjat is nyertek a New Yorki Modern Művészetek Múzeuma által rendezett Organikus bútorok pályázaton.
Organic Chair, 1940
Eero Saarinennel közösen
Hosszas kísérletezések eredményeként alakult ki a bútortervezési módszerük és jellegzetes, organikus formaviláguk. A furnérból, vagy fából készült székeket elemekből felépülő rendszerként értelmezik, így az elsőre bonyolultnak tűnő íves, térbeli formák, kissebb részekre bonthatók. Ezeket acélvázra erősítik, ami attraktív megjelenést is kölcsönöz a bútornak.
A testet tökéletesen követi a három egységből (ülőrész, támla, lábak) álló, hajlított rétegelt lemez szék. Az egységek variálásával pedig újabb típusok jöttek létre: fém lábak-fa vagy műanyag ülőrész.
DCW (Dining Chair Wood), 1945
LCW Calf's Skin, 1945
LCW Leather, 1945
DCM, 1945
DCM Leather, 1945
La Chaise, 1948
Eero Saarinennel közösen
Az Eames bútorok máig tartó sikerüket azzal érték el, hogy a korszak új alapanyagainak (préselt, laminált fa, fröcsöntött műanyag, üvegszál és műgyanta) felhasználásával készültek, amik lehetővé tették az egybefüggő, illesztéseket nem igénylő bútorformákat. A gyártási költség is viszonylag alacsony volt, mert például az egy darabból alakított üvegszálas, öblös ülőfelülethez, az eltérő funkciókhoz alkalmazkodva, többféle talpat lehetett illeszteni.
Plastic side chair, 1950
DSW, DSR, DSX
Plastic Armchair, 1950
DAR, DAW, DAX
A Wire Chair egy újabb variáció. Az öntött kagylóülést ebben az estben drótháló helyettesíti. Párnázat nélkül, vagy ülőpárnával, illetve ülő- és hátpárnával.
Wire Chair, 1951
Az ötvenes évek vitathatatlanul klasszikussá vált darabja az alábbi pihenőszék és lábtartó. Az alap itt is a rétegelt fából préselt héj és a fémlábak, de a fokozott kényelem és reprezentáció miatt, bőrkárpitozás borítja, lábtartóval és rögzített fejtámasszal rendelkezik.
Lounge Chair & Ottoman, 1956
Amerikában 1946-ban a Herman Miller cég kezdte gyártani, és gyártja azóta is bútoraikat.
Folyt. köv.
Update: A második rész az alumínium sorozatról itt olvasható!
Forrás:
Sotheby's bútor enciklopédia
