Az Eames házaspárról szóló sorozat első részét - amiben székekről volt szó - itt olvashatjátok!
Alumínium bútorok
A negyvenes években kezdődött közös munkájuk során először rétegelt lemez bútorokat készítettek, majd a ötvenes évektől olyan új típusú anyagokra fókuszáltak, mint az üvegszál, fröccsöntött műanyag és műgyanta.
Ezután, a bútorgyártásban eddig nem használt alumínium felé fordult a figyelmük. 1958-ban látott napvilágot alumínium székkollekciójuk, ami a huszadik századi design-történelem egyik legnagyobb teljesítménye.
Aluminium Group, 1958
Aluminium Group, 1958
A sorozat legfőbb jellegzetessége, az anyagok összehangolt kombinálása, amivel egy tiszta vonalvezetésű, átlátható, légies formát hoztak létre. Az alumínium váz stabilitást, de ugyanakkor könnyedséget is biztosít. A háttámla pedig az újszerű felfüggesztésnek köszönhetően követi a használó testének vonalát, és anélkül biztosít kényelmet, hogy külön párnázatra lenne szükség. Ez a vázszerkezet adja az alumínium sorozat többi elemének is az alapját.
Lobby Chairs, 1960
A Lobby Chair sorozat a szerkezeti kialakításnak köszönhetően a hasonlóan kényelmes mint a híres pihenőszék. A három különálló párnázott rész az oldalsó alumínium vázhoz van rögzíve. Eredetileg a new yorki Rockefeller Center előterébe szánták, de az eltelt években számos változata látott napvilágot, és megállja helyét nemcsak irodákban, de otthonokban is. 
Soft Pad Chairs, 1969
A Soft Pad, vagyis vékonyan párnázott széksorozatnak is a már jól bevált alumínium-konstrukció az alapja, ugyanakkor a tűzött bőr párnázat nagyobb kényelmet ad, és finom kontrasztot képez a karcsú vázzal.
Soft Pad Chair and Ottoman, 1969
Az Eames bútorok jellegzetessége - ami ezeknél az irodai székeknél is megfigyelhető, csakúgy mint a pihenő bútoroknál -, hogy nem egy nézőpontúak. Harry Bertoiával elsők között ismerték fel a modern építészeti tér hatásait a használati tárgyak kialakítására. Ezek a bútorok olyan terekbe készültek, amelyekben szabadon állnak, így valamennyi nézetük önálló formai, illetve esztétikai értékkel rendelkezik, csakúgy mint a szobrászati alkotások, ugyanakkor a funkcióból adódó használati követelményeket is megfelelően kielégítik.
Az alumínium sorozathoz illő asztal, 1964
„A részletek nem részletek. Ezek alkotják a designt.” – vallotta Charles Eames. Az életét tette fel arra, hogy ezek a remekbeszabott alkotások megszülethessenek. Egészen 1978-ban bekövetkezett haláláig, napi 12-13 órát dolgozott. Ezután Ray már csak a közösen elkezdett projectek befejezésén munkálkodott. Tíz évvel később, 1988-ban halt meg.
Forrás:
